
A tükör előtt elmondott megerősítéseket tartják sokan a leghatásosabbnak. De valljuk be őszintén ebbe kezdünk bele legtöbben a legnehezebben. Pedig nagyon megéri!
Emlékszem egy több mint fél évvel ezelőtt kezdődő női csoport egyik tagjára – nevezzük őt Aninak. Volt benne egy csomó bizonytalanság a házasságával, a női szerepekkel kapcsolatban, amik újra meg újra előjöttek. Aztán az utolsóelőtti találkozónknál kirobbant, hogy milyen komoly a helyzet: Ani a válást, a kapcsolatból való kilépést fontolgatja. Ekkor tudtunk meg addig számunkra sok ismeretlen részletet, és abszolút egyet értettünk döntése helyességében. Neki viszont nagyon nagyot kellett ugrania, át kellett lépnie úgymond a saját árnyékát, nagyon sok félelmével, aggodalmával kellett megbirkóznia.
Ragyogott, boldog volt, amikor ismét találkoztunk - minden odarendeződött köréje. Hogy miért? Mert már nem félt, nem volt egyszerűen mitől félnie – annál rosszabb helyzetbe már alig kerülhetett volna, mint aminek közepében egyszercsak találta magát. Szerelmes vagyok magamba - mondta ragyogva. – Szeretem magamat - lelkendezett őszinte örömmel, és fülig ért a szája. Szép nő volt amúgy is, de még szebbé vált: minden porcikáján átsütött a szeretet, az elragadtottság. Kiderült, hogy az általa kreált megerősítő mondatait a tükör előtt folyamatosan mondogatta magának, ezzel kezdte a napjait. És ahogy sorba bejöttek, azaz teljesültek a kívánságai, egyre jobban szerette magát. Hiszen EZT mind ő teremtette magának! A saját tükörképe és megerősítő mondatai segítségével." Csapó Ida
Ezt érdemes megnézni, sokat tanulhatunk belőle. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése